Hajnali fél ötkor keltem, hogy a ködöt még a napfelkelte előtt elkapjam a folyó fölött. A csizmám két perc alatt átázott a réten, a táska szíja belevágott a vállamba, és amíg az állványt kihúztam, kétszer is elejtettem a távkioldót a fűben. Ilyenkor mindig ugyanaz jár a fejemben: ha most nem lesz meg a kép, akkor ez az egész hiába volt.
Meglett. Nem az a fajta kép, amit bárki bekeretezne, de az a köd pontosan úgy ült a víz fölött, ahogy elképzeltem. Amikor este felraktam a gépről a fájlokat, 200 kockából talán négy volt, amivel elégedett voltam.
Ez a szám évek óta nem javul, és ezt idén értettem meg igazán. Nem a gép miatt van, és nem is a fény miatt. Egyszerűen minden fotós napnak van egy része, amit nem lehet megspórolni, csak vagy előre csinálja meg az ember, vagy utólag bánja. Az útvonal megnézése előző este, a második akku betöltése, az a tizenöt perc, amíg az ember csak áll és nézi, honnan jön majd a fény. Ez a tizenöt perc nem látszik semelyik képen, mégis ez dönti el az egész napot.
Ugyanezt látom a kezdő fotósoknál is, amikor kérdeznek. Mindenki az objektívről kérdez, pedig az van a legkevésbé eldöntve. Az, hogy hol állunk hajnalban és mennyi időt szánunk a felkészülésre, sokkal többet ér, mint a következő üveg.
Egy hosszú fórumszálban futottam bele nemrég ugyanebbe a logikába, csak egészen más témában.
A szálat egy magyar vállalkozói csoportban nyitotta valaki, aki nekiállt volna céget alapítani, de elakadt a számoknál. Grafikusként dolgozott évek óta, egyre több megrendelővel, és eljutott oda, hogy a nagyobb cégek már nem akartak vele szerződni cég nélkül. A kérdése egyszerű volt: mennyi pénzt tegyen félre az induláshoz. Alatta ötven hozzászólás, egymásnak ellentmondó összegekkel, tíz évvel ezelőtti emlékekkel, néhány jó tanáccsal és rengeteg félinformációval. Végül valaki bemásolt egy linket a grossoffice.hu oldalára, azzal a megjegyzéssel, hogy ott legalább tételesen le van írva a dolog. Kíváncsi lettem, és végigolvastam.
Ami ma nulla forint
A legtöbb vita a szálban olyan tételekről szólt, amik ma már nem léteznek. Az oldalon három sor is nullával kezdődik: az illeték, a közzétételi díj, és személyenként a JÜB költség is 0 Ft. Aki tíz éve alapított céget, annak ez három külön sor volt a kiadásai között, és pont ezért gyűlt össze annyi ellentmondó összeg a hozzászólások alatt. Mindenki a saját emlékét írta le, és mindenkinek igaza volt, csak nem ugyanabban az évben.
Ami fix, és előre kiszámolható
Egyetlen olyan tételt találtam, aminek konkrét ára van: a tulajdoni lap díja 4.800 Ft + áfa. Ez az a fajta szám, amit fel lehet írni egy papírra, és nem változik attól, hogy ki intézi. Az ilyen tételek a legkényelmesebbek, mert ezekkel semmit nem kell kezdeni, csak tudomásul venni őket.
Ami megállapodás kérdése
Az ügyvédi munkadíj az oldal megfogalmazása szerint az ügyvéddel történő megállapodás tárgya. Ez a szálban több embert is felbosszantott, pedig szerintem ez a legőszintébb mondat az egészben. Nincs rá egységes tarifa, tehát ez az a pont, ahol tényleg érdemes kérdezni: mit tartalmaz a díj, mi az, ami külön jön, és mennyi idő alatt készülnek el az iratok. A cégalapítás költségei nagyrészt emiatt az egy tétel miatt szórnak annyira az interneten talált beszámolókban.
Nekem ez a rész volt a legismerősebb. A fotózásban is pontosan ilyen kérdés az, hogy mennyibe kerül egy vaku vagy egy derítőlap. A válasz mindig ugyanaz: attól függ, mit vársz tőle, és mennyi ideig akarod használni. Amíg valaki nem tudja, mit szeretne, addig minden ár soknak tűnik.
A törzstőke, amit sokan a kiadással kevernek össze
Ez okozta a legnagyobb kavarodást a fórumon. Az oldalon azt írják, hogy egy kft törzstőkéje minimum 3.000.000 Ft, egy tag törzsbetéte pedig legalább 100.000 Ft. Innen indult a szálban a pánik, hogy ekkora összeg nélkül szóba sem jöhet a cég. Csakhogy a törzstőke nem díj, amit valakinek kifizetünk, hanem a cégbe vitt vagyon. Az is szerepel az oldalon, hogy akár tisztán apporttal, készpénz nélkül is alapítható kft, és ilyenkor könyvvizsgálót sem kötelező igénybe venni. Hogy kinek melyik megoldás való, azt viszont ügyvéddel és könyvelővel érdemes átbeszélni, mert ennek később is van következménye.
A székhely, ami nem egyszeri tétel
Volt egy hozzászólás a szálban, ami engem is meglepett. Valaki felhívta a figyelmet arra, hogy a legtöbben egyszeri kiadásként gondolnak az egész indulásra, pedig van benne olyan elem, ami utána évekig visszatér. Ilyen a székhely.
Ha valaki nem a lakcímét adja meg, hanem szolgáltatót vesz igénybe, akkor ez nem egy számla lesz, hanem rendszeres tétel a költségvetésben. A grossoffice.hu oldalán ez a rész csomagokban van felépítve, 6+1, 12+1 és 24+1 hónapos időszakokra, és két helyszín közül lehet választani, Budapest vagy Újlengyel. Ez a szerkezet legalább jól tervezhető, mert nem havonta kell újratárgyalni.
A fórumon ennél a pontnál ment el a beszélgetés arról, hogy megéri-e a hosszabb időszakot választani. Nem akarok senki helyett dönteni, de az látszik, hogy ezt a tételt érdemes az induló számítás részévé tenni, nem pedig utólag hozzáadni, amikor már minden más megvan.
Ami nem pénzben kerül, hanem időben
A számomra legérdekesebb rész nem is összeg volt. Az oldal szerint a bejegyzés túlnyomó többségében 2-3 munkanap, de az adóregisztrációs eljárás elhúzódása miatt ritkán akár 8-10 nap is lehet. A cégnévről szóló rész pedig kifejezetten tanulságos: a bírói gyakorlat néhány betűnyi eltérést vár el minden más bejegyzett cégnévhez képest, és az évszámot vagy a kötőjelet nem fogadja el megkülönböztetésként. Ez az a hiba, amit nem forintban fizet meg az ember, hanem elvesztegetett hetekben.
A szálban a végén valaki azt írta, hogy neki egy visszadobott cégnév miatt csúszott az egész indulás, és emiatt egy megrendelést is elbukott. Erre gondoltam, amikor a hajnali tizenöt percről írtam feljebb. Nem az objektív dönt, hanem az, hogy előre megnéztük-e, honnan jön a fény.
Ha valaki most tart itt, annak azt javaslom, hogy a cégalapítás költségei kérdését bontsa három részre: mi az, ami eleve nulla; mi az, ami fix összeg; és hol kell tényleg dönteni. Ezt a bontást találtam meg a grossoffice.hu oldalán, és pont ez az a szemlélet, ami a fórumszál ötven hozzászólásából hiányzott.
A ködös kép azóta kikerült a falra, pont az ajtó mellé. Nem a legjobb fotóm, de arra emlékeztet, hogy a hajnali kelés önmagában semmit nem ér, ha a felkészülést kihagyom. Ugyanez igaz arra a fórumozóra is, aki most készül belevágni: a legdrágább lépés mindig az, amit átugrott, és ezt a néhány tételt a grossoffice.hu összefoglalója alapján fél óra alatt végig lehet gondolni.