Régen a fotózás nem arról szólt, hogy a legjobb digitális eszközökkel felszerelkezve rövid idő alatt szinte annyi képet készíthetünk amennyit akarunk.
Volt idő, mikor a fotósnak meg kellett gondolnia, hogyan és miként végzi a képek készítését, hiszen akkor még filmre készültek a fotók, és azokból azért nem állt rendelkezésére végtelen mennyisség.
Emiatt (legalábbis számomra) a filmre készült képeknek jóval nagyobb az értéke, mint a digitális változatoknak. Az analóg fényképezőgépekkel alkotott fotók mögött egyszerűen több a munka, hiszen sok tervezést, tehetséget és türelmet követelnek meg.
Valamikor még volt története a képeknek
Hatalmas a különbség a filmre vitt és a digitális fotók között! Az előbbiek esetében tudod, hogy a fotósnak gondos tervezésre volt szüksége ahhoz, hogy jó kép készüljön. Az ilyen esetekben nem működött az a felfogás, hogy „a 100 képből az egyik csak jó lesz”.
Régen bizony meg kellett találni a megfelelő pillanatot ahhoz, hogy egy jó képet tárhasson a világ elé a fotós, és ez számomra teljesen más megvilágításba helyezi az akkori fotózást.
Ugyanis az ilyen fotók elkészüléséhez hozzá tudok rendelni valamiféle történetet, és több kérdést is feltehetek magamnak. Miként készült? Hogyan jutott a helyszínre a fotós? Mit érezhetett? Mit gondolhatott?
Nem baj, ha ezekre nincsen biztos válaszom. Bőven elég, ha csak gondolkodhatok a képekről. Kicsit olyan ez, mikor egy verset olvasunk, és elmélkedünk a jelentésén. Nem szükséges, hogy teljesen biztosak legyünk a saját válaszainkban. Egyszerűen csak jó rajta töprengeni.
A digitális technika elterjedésével már kevésbé van értelme feltennem ezeket a kérdéseket, hiszen minden gyorsan történik és nincsenek megbecsülve a pillanatok. A mai, modern értelemben vett fotós, ha lát valami érdekeset, gyorsan lő róla akár több száz képet, de nem kell, hogy részese legyen annak az adott pillanatnak, mikor egy kép elkészül.
A háborús fotógráfia egy kiváló példája annak, amit mondani szeretnék
Ha ma egy fotós úgy dönt, hogy szeretné megörökíteni a háború borzalmait, akkor egyszerűbb a dolga, mint néhány évtizeddel ezelőtt.
Ha lát valamit, amit érdemesnek tart arra, hogy dokumentáljon, akkor annyi a teendője, hogy sorozatban képeket készít róla. Ezek a képek automatikus eljutnak egy szerkesztőségbe a digitális felhőn keresztül, ahol kiválogatják a legjobban sikerült képeket, melyek már mehetnek is a címoldalra.
Ebből is kiválóan érzékelhető, hogy itt már a gyorsaságon és a mennyiségen van a hangsúly, hiszen nem engedheti meg magának egy online híroldal sem, hogy a konkurencia akárcsak órákkal korábban tudjon előrukkolni egy-egy fotóval.
Régen ezzel szemben mi volt?
A fotógráfusnak véges számú film állt csak a rendelkezésére, és bizony ha azokat elhasználta, új darabokat kellett szereznie. Itt kénytelen volt a tehetségére és az ösztöneire hagyatkozni annak reményében, hogy kiválóbbnál kiválóbb képeket készíthessen. Valamilyen szinten együtt kellett élnie a háborúval, pont úgy, mint egy katonának, és emiatt persze veszélyesebb is volt számára ez az egész.
Azok a fotók tulajdonképpen „nemcsak” a háborút mutatták be, de a fotós személyes történetét is azokban a szörnyű eseményekben.
Mikor ilyen fotókat nézek, óhatatlanul is beindul a fantáziám, és arról elmélkedek, vajon mit élhetett át a képek készítője.
Az várakozás varázsa is odalett a digitális fotózás elterjedésével
A fiatalok talán már el sem tudják képzelni azt az érzést, mikor nem lehetsz teljesen biztos benne, hogy egy kép valóban jól sikerült, egészen addig, míg nem hívják elő a fotót. Ez adott egy különleges érzést ennek az egésznek.
Csak képzeljük el például azt, hogy a családdal részt veszünk egy egész hetes nyaraláson, ahol sok analóg képet készítünk, de a végeredményt valószínűleg csak majd otthon láthatjuk, ahol előhívjuk a filmet.
Én még emlékszem ezekre az időkre, és nagyon izgalmas volt végre kézbe venni a képeket, és látni, hogyan is sikerült az élményeink megörökítése! Igaz, hogy voltak köztük kevésbé jól sikerültek is, de ez nem volt gond, maximum csak nevettünk ezeken egy jót! Arról nem is beszélve, hogy nem kell minden fotónak tökéletesnek lennie, hiszen az az igazán fontos, hogy kellemes emlékeket idézzenek majd bennünk, mikor sok-sok év múlva visszanézzük őket!
Nem arról van szó, hogy totálisan ellene lennék a digitális fotózásnak
Tény, hogy a technika fejlődésének számos előnye van, amit a fotózás is ki tud használni. Talán a legfontosabb, ami idevág, hogy lehetőség van a régi fotóink digitalizálására, hiszen azok sajnos idővel elkopnak és veszítenek a minőségükből, akármennyire is szeretem őket és próbálok rájuk vigyázni. Ez egy olyan előny, amit még nekem is el kell ismernem.
A másik pedig, hogy analóg fényképezőgépet nem hordhat mindig magánál az ember (bár én ismerek egy ilyen valakit), viszont bármikor adódhat olyan pillanat az életünkben, amiről úgy gondoljuk, érdemes lehet megörökíteni. Ilyenkor azért jól jön, ha van nálunk egy mobil, amivel készíthetünk egy fotót, ez tagadhatatlan.
A mobilos fényképezőgépek meghozhatják az emberek kedvét a profi fotózáshoz
Van egy barátom, akit sokáig nem érdekelt a fotózás, de miután a szüleitől megkapta az első olyan mobilját, ami fényképezőgépet is tartalmazott, rákapott az ilyen tartalmak készítésére.
Egy kis idő múlva már azon kapta magát, hogy analóg fényképezőgépet szeretne venni, mert a mobilos megoldás számára már nem volt elég. Még egy művészeti iskola fotós szakjára is beiratkozott, annyira komolyan gondolta ezt az egészet.
Ezt a szakot sikeresen el is végezte, és most már elmondhatja magáról, hogy ő egy igazi fotós. Azért durva belegondolni, hogy ez az egész azzal kezdődött, hogy kapott a szüleitől egy fényképezőképes mobilt, nem?
Nektek az analóg vagy a digitális megoldás a szimpatikusabb?
Nem nehéz kitalálni, hogy az én szívemhez az előbbi áll közelebb, de ez közel sem jelenti azt, hogy teljesen elvetném egy digitális fényképezőgépnek a használatát, sőt! Pár hónapja beszereztem a három analóg gépem mellé egy digitálist is, mert vannak olyan helyzetek, mikor egyszerűen jobban járok vele.
Számotokra mely megoldás áll a közelebb? Szeretitek inkább gyorsan és egyszerűen elvégezni a fotózást, és a lehető leghamarabb látni a munkátok eredményét? Vagy inkább szerettek elbíbelődni a fotózás folyamataival, és megpróbálni elkapni a lehető legjobb pillanatokat, amire később igazán büszkék lehettek?